Megvan, milyen profilképet használj Tinderen!

Van, akit a fajfenntartó ösztönök, és van, akit a tudományos kíváncsiság hajt a Tinderre. Amerikai kutatók most előálltak az ideális Tinder profilképpel.

Egy, PNAS cikket olvasgatva elámulva tapasztaltam, hogy léteznek úgynevezett ismerkedős alkalmazások. Ezek olyan, telefonra letölthető programok, amelyek a teló GPS-ét felhasználva segítenek a szexpartner romantikus társ kiválasztásában. Itt van például ez a Tinder (remélem, jól írtam a nevét). Az interneten azt találtam róla, hogy ez úgy működik, hogy be tudod állítani, hogy tőled milyen távolságban lévő, milyen korú és nemű felhasználókat jelenítsen meg a képernyődön. Ezután pedig egy egyszerű balra vagy jobbra húzással tudod jelezni, hogy bejövős az illető vagy sem. Mindeközben te is megjelensz a többiek képernyőjén. Ha pedig kölcsönösen lájkoltátok egymást, akkor megnyílnak a kommunikációs csatornák és mehet a barátkozás. Elképesztő, mik vannak!

Annak ellenére, hogy nem hiszem, hogy lenne ilyenre piaci igény1)Csak abból indulok ki, hogy ha itt a Szertáron egy picit is tabunak számító területet dolgozunk fel, akkor az erről szóló facebook posztjainkon szinte nullára esik a lájkok és megosztások száma. (Viszont lehet valami gebasz a Google Analytics-szel, mert azt jelzi, hogy ezeket a cikkeket rendre többen és alaposabban olvassátok végig, mint a többieket. Biztos, valami beállítási probléma. Majd utánajárok.) , amerikai kutatók mégis elkezdték tanulmányozni, hogy mire gerjedünk egy ilyen appnál.

Oké, kicsit túltoltam az elhatárolódást, de tényleg, a felugró profiloknál szinte semmi infót nem tudunk a másikról. Nem tudjuk, hogy omlana szét harsány ízekkel szánkban a vörösboros marhapörköltje, hogy cirógató ujjainak finom érintése pajkosan sercenne-e a borostánkon, de még csak azt sem, hogy az egész nap hordott pólója szagától vajon kölcsönösen jobbra húznának-e a hisztokompatiblitási komplexeink.

Mi alapján döntünk hát vajon első blikkre, hogy az ő haploid sejtjeivel szeretnénk-e a mieinket összehozni?

Az internetes és telefonos randikultúrában az udvarlási szakasz hetekről akár percekre, sőt, másodpercekre csökkenhet – hívják fel a kutatótársadalom figyelmét a szerzők, Tanya Vacharkulksemsukkal az élen, aki a tanszéki képén egy jókedvű, széles mosollyal fogadja az érdeklődő kutatók kattintásait (1. ábra). De vajon ez a kép megfelelne egy randiappra?

A magányos társkeresőnek nagyon rövid idő alatt kell jó benyomást tennie a [virtuális] randik világában, ahol a sikert az határozza meg, hogy egy felvillanó statikus fénykép alapján milyen döntést hozunk – olykor – a másodperc törtrésze alatt.

 

1. ábra: Tanya Vacharkulksemsuk, a cikk első szerzője a tanszéki profilján. Forrás.

Bármilyen meglepő, ez az idő elegendőnek bizonyulhat arra, hogy egy sor olyan fizikai jellemzőt levágjunk a másikról, ami igazán fontos: pupillaméret, szemszín, arcszimmetria, különböző nonverbális jelek. Ezeket akár már 32 ezredmásodperc alatt is képesek vagyunk feldolgozni. Nem véletlen, hiszen a törzsfejlődés korábbi szakaszaiban kulcsfontosságú volt, hogy fel tudtuk-e mérni a másik egyed szándékait, és azt, hogy mire képes. Aztán, ha minden oké volt, mehettünk vele hetekig randizgatni a virágos szavannarétre, és mindenféle apró ajándékokkal (csillogó kövek, ízletes lárvák, stb.) nyűgözni le ősszívünk választottját. Hiszen a bonobók is ezt csinálják. Ja, nem is.

A randitudomány kutatása

A vizsgálatokat Tanyáék csoportja két fő részre osztotta. Az egyikben 144 légyottot szerveztek “randikorban lévő” heteroszexuális nőknek és férfiaknak. A tesztalanyoknak nem volt túl sok idejük lacafacázni: 4 perc alatt kellett a lehető legjobban lenyűgözniük a másikat. A kíváncsi kutatók persze mindeközben videóra vették őket, hogy később a laborok mélyén elemezhessék a felvételeket. A másik vizsgálatcsoportban még tovább mentek: itt már tényleg arra voltak kíváncsiak, hogy ha élőben nem látják egymást az ismerkedni vágyó felek, milyen tényezők döntenek. Egy háromezres randiappos mintát elemeztek.

A kutatók három fő megállapítást tettek:

  1. Ha kihúzod magad, a potenciális randipartnerek nagyobb eséllyel fognak jobbra húzni (lájkolni) Tinderen, mintha összegubóznál.
  2. Ha egy olyan embert látsz a képen, aki jól kihúzza magát, akkor arról úgy gondolod, hogy dominánsabb és nyitottabb.
  3. Ezek a megállapítások mindkét nemre vonatkoznak, bár a férfiak több előnyt képesek kovácsolni ebből a testtartásból, mint a nők.

Tehát ha profilképet csinálsz a Tinderre,

  • állj egyenesen
  • a vállaidat tartsd feszesen
  • húzd be a hasad
  • told ki a mellkasod

egyszóval húzd ki magad!

 

 

Ha tetszik, amit csinálunk, támogass minket Patreonon! Köszönjük.

Lábjegyzet   [ + ]

1. Csak abból indulok ki, hogy ha itt a Szertáron egy picit is tabunak számító területet dolgozunk fel, akkor az erről szóló facebook posztjainkon szinte nullára esik a lájkok és megosztások száma. (Viszont lehet valami gebasz a Google Analytics-szel, mert azt jelzi, hogy ezeket a cikkeket rendre többen és alaposabban olvassátok végig, mint a többieket. Biztos, valami beállítási probléma. Majd utánajárok.) 

Zsiros László Róbert

Tudománykommunikációs felderítő | Edutainer | A Szertár alapítója