A Kardashian-index
Kedves kutatók! Másszatok ki az elefántcsont-toronyból! Vagyis, tudjátok mit? Ennyire azért talán mégsem kéne. Mégis inkább másszatok vissza!
Ezt persze nem én mondom, hanem Neil Hall, a Liverpooli Egyetem funkcionális és összehasonlító genomika tanára a Kardashian-indexet leíró cikkében a Genome Biology hasábjain. Na persze ő sem írta véresen komolyan, mégis kapott érte hideget-meleget szakmai fórumokon és twitteren egyaránt.
No de mit keres egy kutató a twitteren? Hát ez az!
Az teljesen rendben van, hogy egy tudós rendelkezik olyan készségekkel, amelyek segítenek neki a nagyközönséggel is megértetni, miről is szól a munkája vagy az általa művelt tudományág. Ezek a kutatók kiválóan használják a közösségi média adta lehetőségeket. Nem lehet viszont, hogy néhány kolléga időnként annyira túltolja a nagy vebkettőzést, hogy az már a tudományos teljesítmény rovására megy? – ekképp morfondírozhatott magában Hall professzor, amikor előállt a Kardashian-index koncepciójával.
Kim Kardashian jelenleg az egyik legjobban felkapott amerikai celebnő – közel negyvenmillió twitter követővel. Nem szeretnénk persze vitába szállni a cikkel, hogy ez a magas szám mennyire köszönhető a hölgy veleszületett kiemelkedő színésznői tehetségének, és mennyire a lényét övező egyéb körülményeknek. Maradjunk annyiban, hogy híres, mert híres. Neil Hall szerint létezik Kardashian kisasszonynak kutatói megfelelője is, aki elismert, mert elismert. Ha az őket twitteren követők számát összevetjük a tudományos értékükkel (jelen esetben tudományos idézettségük számával), akkor képet kaphatunk arról, milyen szilárd alapon is áll az adott kutató web2.0-s karrierje. Vagy nem (1. ábra).
A trendvonal környékén twitterező és publikáló kutatók szakmai és közösségi élete harmonikusnak mondható, de azok, akik jóval fölélőttek (az 1. ábrán bekarikázva), a tudományos világ igazi Kardashianjei Neil Hall szerint. Érdemes megfigyelni, hogy mindössze egy kutatónő került ebbe a társaságba.
Ha pedig matematikailag meghatározható a tudományos citációk fényében az ideális twitter-követettség, akkor már nem vagyunk messze a Kardashian-index bevezetésétől sem.
Kardashian-index = F / 43,3C0,32
Ahol F a twitter követők, C pedig a tudományos citációk (idézettség) számát jelöli.
Hall professzor azt javasolja, hogy akinek a K-indexe 5-nél magasabb értéket ad, jobb, ha visszabújik egy kicsit az elefántcsont-tornyába.
Többek között a Kardashian-indexről is beszélgetünk majd az e heti podcastünkben. Hogy ne maradjatok le, itt tudtok rá feliratkozni.
Forrás: Neil Hall – The Kardashian index: a measure of discrepant social media profile for scientists, 2014, Genome Biology 15:424
A regenerálódó azték istenség
Rászabadítottam a mesterséges intelligenciát Lisszabon színeire és kaptam egy halom csíkot
BÉRKING! MEGVAN A TÍZEZREDIK HÜLLŐFAJ!!4!!NÉGY!!
About The Author
Nekem az nem világos, hogy miért kellene, hogy a twitter követők száma korreláljon a citációk számával? Illetve a citációk száma a tudományos teljesítményen túl függ az adott területen dologzó csoportok számától is…
Hát ez az! Főként emiatt támadták sokan Neil Hall munkáját. Bár az elejétől elismerte, hogy ő sem gondolta ám full komolyan a felmérést.
Jaja, csak elkezdtem komolyan gondolkodni ,hogy mi mindentől függ a twitterkövetők száma, és nagyon összetett a kérdés… most jutott eszembe, hogy attól is függ, hogy egyetemen dolgozol-e, az egyetemen milyen kurzust tartasz, van-e azon az egyetemen undergraduate képzés, vagy sem.
Az elv ami miatt kéne az szerintem az hogy a twitter követők száma méri a hírességet. Az idézettség pedig a tudományos teljesítményt. És ha a világ igazságos lenne akkor a tudományos teljesítményből következne a híresség. Ezért kéne korrelálnia. És ezért lenézendő aki a vonal felett van. Mert nem tett le elegendő teljesítményt az asztalra.
Szerintem ez túlegyszerűsítés. A twitter követők informálódni akarnak, szórakozni ilyesmi. Ha van egy kutató, aki évente kiposztolja az aktuális Nature cikkét, azt miért követné bárki? Ha van egy másik kutató, aki kéthetente kiposztolja a field legfontosabb új ereményeit? Még akkor is, ha ő maga, csak PNASben publikál. Hogy kit követnek az emberek az egy nagyon összetett kérdés. És a tudományos ismeretterjesztő szerepről még nem is beszéltünk. Értem én a poénfaktort a cikkben, de nekem kicsit úgy tűnik, mintha a profnak savanyú lenne a szőllő…
Ha jól számolom, neki is 100 körüli a K-indexe. =)
Szerintem nem az a baj, hogy kibújunk onnan, mert nagy szükség van a közérthető tudományra, annyira hülye már az átlagember. Azzal van a baj, ha a közérthetőséget a bazárisággal keverjük.