Az internet odavan* ezért a különleges gyümölcsért. De mi ebben a jó?

Pár éve erősen piaci ár alatt valahogy hozzámjutott egy kis kumkvat fa, pedig akkor még azt sem tudtam, hogy hogy kell enni. Kumkvatológiai gyorstalpaló következik a növénytani kötelező köröktől az ízén át az olcsó beszerzésig.

A franc se tudja, mi ez pontosan!

Az persze még az Aldi gyümölcspultján szocializálódott, alma-banán-narancs biztonsági háromszögben mozgó fogyasztónak is egyértelmű, hogy a kumkvat leginkább az utóbbihoz áll közel, valami citrusféle. A gyümölcs színe a narancsé, a mérete meg egy akkora narancsé, ami valamiért nem nőtt nagyobbra pár centinél. A rendszertannal foglalkozó biológusok viszont szeretik ennél pontosabban is belőni a növényeket, de a kumkvat vérvonala rejtélyesebb, mint Mona Lisa mosolya. Sokáig a Fortunella nemzetségbe sorolták, később mégis inkább a Citrusok közé passzírozták be, hogy jól ellesz majd a citrom, a narancs meg a mandarin között. De a kutatók még itt sem dőlnek hátra nyugodtan egy limonádéval a kezükben, mert az is elég nagy kihívás, hogy egész pontosan mi fér bele a kumkvat kategóriába, hol húzódnak a fajok, a fajták és a mindenféle hibridek határai. Pláne, hogy vadon lényegében nem ismert a növény, így pedig nehéz egy semmibe vesző alapfajhoz viszonyítani. Termesztésben meg mindenki keresztbeporoztat mindent mindennel. Örüljön a kumkvat, hogy nem nyerít. Maradjunk annyiban, hogy per pillanat leggyakrabban Fortunella margarita, Fortunella japonica vagy Citrus japonica néven jön szembe a kertészetekben. (Ez pedig sejteti, hogy a Föld melyik részén van a géncentruma.) Ha meg a termés van kipakolva a luxigyümik közé a boltban, akkor úgyis az lesz kiírva, hogy kumkvat. Vagy kumquat. Vagy quinoto. Attól függően, hogy honnan importálják és mennyi időt szánnak a kereskedők a precíz címkézésre.

Mijét esszük?

Erre nyilván zsigerből rávágja az ember, hogy hát a termését! Ami persze igaz, de ez nem olyan egyszerű. Egyrészt ott a frusztráció, hogy a kumkvatot még a rutinos mandarinpucolók is kínkeservesen tudják hámozni, tehát nem biztos, hogy olyan magától értetődő a gyümölcsélvezet maximalizálásának a módja. Másrészt a citrusfélék (fortunellafélék?) sajátossága, hogy szinte mindenükből ontják az illatanyagokat. Ezt pedig nem csak a parfümipar használja ki, hanem főzéshez is extra adalék lehet néhány frissen szedett levél.

A termése ugyanaz, mint az összes közeli rokonának a grépfrúttól a pomelóig: egy heszperidium. Mert miről másról neveznének el egy terméstípust a botanikusok, mint egy tíz évig tartó, véres háborút kirobbantó gyümölcsről. A Heszperiszek gyümölcsöskertjéből származott ugyanis az az aranyalma, amin úgy összekapott Héra, Athéné és Aphrodité, hogy aztán tevőlegesen hozzájárultak a trójai speciális katonai művelet lefolytatásához.

Nagyon nem mindegy, hogy eszed!

Fogyasztási szempontból minket kevésbé érdekel a mitológiai háttér, sokkal inkább az, hogy a heszperidium három fő részből épül fel: az endocarpium az, ami általában egy citrus élvezeti értékét adja: ez a cikkekre bontható, lédús, többnyire magas cukortartalmú és sokszor jó savas rész. Az élvezeti érték persze relatív, mert mondjuk a hazánkban is egyre elterjedtebb télálló vadcitromé (Poncirus trifoliata) savanyú, mint a háborodás. Ezen a téren a kumkvat sem áll túl jól. A gyümölcsbelső endocarpium legfeljebb erős jóindulattal mondható édeskésnek. Aki csalódik a kumkvatban, általában innen közelítve adja fel.

Ami a narancsban a kesernyés, fehér rész, az botanikailag a mesocarpium. Ez a kumkvatnál olyan fejletlen, hogy nem oszt, nem szoroz. Ugrojunk.

Ellenben a legkülső héj, az exocarpium a kumkvatnál teljesen a feje tetejére állít mindent, amit a citrusoktól megszokhattunk. Jóérzésű ember ezt csak akkor eszi, ha Mautner Zsófi kifejezetten leírja, hogy kell a receptbe egy citrom reszelt héja, ha elétolnak délen egy zacskó kandírozott narancshéjat vagy ráken a pirítósra egy nagy kanál import narancslekvárt. Valljuk be, nyersen, nagy mennyiségben fogyasztani az illóolajokban gazdag és minden élvezhető anyagban szegény, vastag, kemény és gyakran ragacsos citrushéjat elég kiábrándító.

A kumkvat héja viszont egy kulináris műremek. Vékony, jó textúrája szinte omlik az ember nyelvén. Az illóolajok nem tolakodnak, mégis friss, citrusos ízzel töltik meg a szájüreget. Mindennek pedig a rokonaitól szoktatlan módon, a héjban felhalmozódó cukrok vetnek édes álomszerű ágyat. De Isten ments, hogy csak a héját együk a termésnek! Egyben harapva lesz teljes a varázs. A jól érett termés zamatos héja és üdítően savanykás leve együttesen adja azt a hatást, amiért imádjuk a kumkvatot.

Na jó, ezt lehet, hogy egy picit túltoltam, de a lényeg, hogy a kumkvatot egyben érdemes fogyasztani, úgy lesz jó.

Lehetünk kumkvatnagyhatalom?

Nem feltétlenül. Globális felmelegedés ide vagy oda, a kumkvatnak kell a hosszú, meleg, fényes tenyészidő. Egyes fajták kibírnak rövidebb mínuszokat (pláne ha jobb hidegtűrésű alanyra oltják őket – mint például a fent már említett vadcitromra), de a kiszáradt almafa helyére ne ezt ültess a telken.

Üvegházi termesztésben látok éppen fantáziát, de rizikós lehet, hogy viszonylag kevéssé ismert gyümölcsről van szó, nem biztos, hogy a fogyasztói ízlés azonnal elkapkodja majd a piacon a kofától. Hosszú ideig pedig nem tartható el. Szakszóval: rádrohad. Az eltarthatóságot pedig erősen csökkenti mindaz, amiért finom és élvezhető: a vékony, viaszokban és illóolajokban szegény héj miatt gyorsan kiszárad, könnyen penészedik és ráadásul, mivel fogyasztjuk a héját, bármi vegyszeres védekezés felejtős.

Cserépben tartva viszont már más a helyzet. Ha fagymentes, lehetőleg fényes helyen át tudod teleltetni, akkor simán szüretelhetsz otthon is és eheted azon frissiben. Az enyém egy déli erkélyen lakik a harmadikon és kint van szinte egész évben (nagyobb fagyok előtt be szoktam vinni az előszobába, vagy most, hogy 2023 első negyedévében Portugáliában voltam, a fűtetlen lakásban ücsörgött szerencsétlen az erkélyajtó előtt és bambán fotoszintetizálgatott magának.) Külön előny az otthoni termesztésnél, hogy nem kell egy egész erdőt telepíteni belőle, hogy legyen termés: egyetlen fa is elég, a virágok akár önbeporzók is lehetnek. Ráadásul a citrusoknál általában a metszés sem egy nagy agymunka. Ha túl nagyra nő, visszavágod, ahol gondolod és vígan ellessz.

Hogyan juss kumkvat fához?

Tételezzük fel, hogy minimum olyan fukar vagy mint én és nincs kedved kemény tízezreket fizetni egy gyümölcsökkel gazdagon berakott többéves fácskáért valamelyik flancos kertészeti árudában. (Ha mégis, akkor odamész, kiválasztod, lecsippantod a bankkártyád és hazaviszed, ennyi.)

Az első lehetőség, hogy elbóklászol az áruda “Ments meg!” szekciójába, ahova olyan növényeket szokták felhalmozni, amelyek valahogy mindig kimaradtak az öntözésből, már rommá törték őket a mindent megtapogató finnyás vásárlók vagy lehullajtották a fő díszítőértéküket (pl. golgotavirágok a virágukat, citrusfélék a termésüket). Ilyenkor az árudák mérlegelnek, hogy mi éri meg jobban: kínlódni velük a következő szezonig vagy gyorsan elpasszolni őket, hogy ne foglalják tovább a helyet és az erőforrásokat. Az enyém halmozottan hátrányos helyzetű volt, így párezer forintért vettem három éve egy nyeszlett kis gyümölcstelen faként. Jelszó: pénzem nincs, időm van.

Másik lehetőség, hogy szerzel valahonnan magot (akár a boltban vett kumqatgyümölcsből is) és alapos mosás után elveted. Ez viszonylag egyszerű folyamat, legfeljebb türelmet igényel. Úgy 6-8-10 évet, míg teremni fog. Rizikó persze mindig van, hogy milyen lesz a termés, de esélyes, hogy nem lesz rossz.

Ennél valamivel gyorsabb, de nagyobb szakértelmet igénylő módszer, ha egy megbízható kumkvatgazditól szerzel dugványt. 10-15 centis zöld- vagy félfás dugványok jól működnek, de ezt csak szakirodalomból tudom, sosem próbáltam.

Az igazán vérprofi megoldás viszont, ha van magról kelt narancsod vagy grépfrútod otthon és dugvány helyett oltáshoz vagy szemzéshez kérsz szaporítóanyagot. Az utolsó két módszer taglalásától most ebben a cikkben eltekintek és majd visszatérek rá egy szaporításos cikkben. Addig is jó kumkvatfogyasztást mindenkinek!

*Clickbait-magyarázó: Fogalmam sincs, mennyire van oda érte az internet. De az utóbbi napokban többször belefutottam Twitteren és Instagramon is kumkvatos képekbe és kérdésekbe.