Álláspont…

 …de csak mert nem szeretném, ha a Szertár is átmenne anyázós blogba.

Ma reggelig vagy 20-25 üzenetet kaptam (itt, emailben, facebookon, MSNen és "élőben") egy tegnap megjelent indexvideós kísérlettel kapcsolatban.

Azt hiszem, célszerűbb, ha nem külön-külön válaszolgatok, hanem "sajtótájékoztatót" tartok. 

Amikor kísérletbemutatóra készülök, többnyire kétféle úton érik bemutathatóvá egy-egy kísérlet.

Az egyik, hogy egy jelenség érdekel nagyon (pl. gravitáció). Ilyenkor nekiülök a könyveknek, internetnek, faggatom a kollegáimat vagy egyéb hozzáértőket. Aztán mindezt szintetizálom, kitalálok hozzá valami interpretációt (pl. beülök egy fa alá, és hagyom, hogy egy alma a fejemre essen). Ezt aztán megspékelem néhány szokásosan hülye poénnal, és kész. 

A másik, hogy látok valahol egy kísérletet (pl. hogy egy fickónak a fejére esik az alma), és szeretném azt adaptálni. Ilyenkor nekiülök a könyveknek, internetnek, faggatom a kollegáimat vagy egyéb hozzáértőket. Amikor már tudom a magyarázatot (gravitáció), akkor megpróbálom csűrni-csavarni a dolgot. (pl. körtefával játszom el, és nem én ülök alá, hanem egy tengerimalacot teszek oda, stb).

Bármilyen hihetetlen, ugyanezt csinálja más is. A Mythbusters, a Braniac, a Clever!, a világon az összes science center (az olyan intézmények, mint a Csodák Palotája) sőt, még Micike néni is, az n. számú általános iskola fizikatanárja is.

A jelenségek egyetemlegesek, ugyanúgy működnek a világon bárhol. Tanulni pedig lehet egymástól. Sőt!

Hogy kinek mi a célja a kísérletekkel, az változó. 

Van, aki hobbiból kísérletezget, örömét leli benne, és ezt osztja meg a világgal (irány a youtube! millió kísérletes hómvidió van fenn).

Van, aki az érdekes kísérletekkel a természettudományok fontosságára szeretné felhívni a figyelmet, és igyekszik pótolni azt, ami a természettudományos órákról idő, pénz, energia, motiváltság miatt kimaradt. Ezt a társadalmi szerepet vállalta fel a Csodák Palotája. Illetve csinálom ezt én is önkéntesen a Szertárral.

És mivel az egyszerű, látványos vagy éppen simán meghökkentő kísérletek általában sok nézőt vonzanak (hogy ne csak mai példákat hozzak: Öveges prof, Mr. Wizard), van, aki ezt használja ki ahhoz, hogy reklámfelületet tudjon értékesíteni (pl. kereskedelmi tévéműsorok, online portálok).

Én egyikben sem látok kivetnivalót. Talán mert a felsorolásban a második kategóriába sorolom magam és azt hiszem, hogy a természettudományok népszerűsítése a cél. Ha a suliban ez nem sikerül (teljes mértékben), akkor jöjjön szembe a természettudomány az utcán, peregjen ki a müzlis dobozból vagy éppen a számítógép képernyőjéről ragyogja be a retinát!

Sokkal jobban zavarna például, ha egy internetes hírportál tudomány rovatában az aurafényképezésről és íriszdiagnosztikáról lenne videó.

Nekem károm nem származik abból, hogy többen foglalkoznak ismeretterjesztéssel. Sőt, valamilyen szinten kívánatosnak is tartom. Az meg, hogy ezek az oldalak miként működnek együtt, az csak és kizárólag rájuk tartozik. 

U.i.: Az elmúlt másfél év során egyetlenegyszer fordult elő – legalábbis amiről tudomásom van -, hogy valaki egy az egyben szó szerint újraforgatta az egyik videómat, átemelt belőle egy részt, majd indult vele egy tanulmányi versenyen, amit később meg is nyert. No, az tényleg gyomorforgató volt. A srác azzal érvelt, hogy nem gondolta akkor, hogy a Szertár majd sikeres lesz…

 

 

Ha tetszik, amit csinálunk, támogass minket Patreonon! Köszönjük.

Zsiros László Róbert

Tudománykommunikációs felderítő | Edutainer | A Szertár alapítója