A Maestro-cső

Lezárult minden idők legnagyobb Szertár-szavazása. Ma fény derül arra a titokra, amely a felmérés szerint sok Szertár-nézőt tartott lázas izgalomban két héten át. Íme, a Maestro-cső!

Két hete tettem fel a kérdést, hogy vajon várjátok-e már a Maestro-csövet. A 160 válaszadó 70 százaléka tűkön ül, hogy végre megtudja, mi a frász is az a Maestro-cső. Ha feltétlezzük, hogy mindenki csak egyszer szavazott, akkor van negyven ember (a szavazók egynegyede), akiket nagyon szeretek; nekik ugyanis mindegy, hogy Maestro-cső vagy sem, alapból szeretik a blogot. Kedd este 10-ig a megkérdezettek kereken 5%-a vélte úgy, hogy ő tudja, mi a Maestro-cső. Ez a 8 ember valószínűleg a Csodák Palotájában dolgozik. Az oldalstatisztikáim alapján jó érzéssel tölt el, hogy az elmúlt két hétben rendszeresen kerültek (vissza) a Szertár blogra látogatók úgy, hogy keresőbe írták be a Maestro-cső kifejezést.

 

Részben a múlt heti megoldatlan technikai hiányosságért kárpótlásként, részben pedig a Maestro-cső nimbuszáért jöjjön egy Szertár különkiadás; egy exkluzív mélyöninterjú, amelyben Zsiros László Róbert beszél őszintén, szívhezszólóan a Maestro-csőhöz kötődő emlékeiről. Csak itt. Csak nektek.

 

 

Kiegészítés reggel óta

Nem, a Maestro-cső nem változott, viszont az egyik látogató (tresh) megkérdezte, miért kisebb a nyomás a nagy lufiban. Gondoltam, esetleg mást is érdekelhet a magyarázat, ezért bemásolom ide is.

"Tresh: ez egy elég bonyolult kérdés.

A két fő ok közül az egyik LaPlace törvényével magyarázható. Nagyon leegyszerűsítve ha belegondolsz, a kis lufinak jó nagy a görbülete, az egész lufi egy kis levegőmennyiséget zár körbe, nagyobb nyomást eredményez. A nagy lufinál meg fordítva. (Most arról az esetről beszélek, amikor a nagy még nem TÚL nagy.) Ezért van az, hogy minél nagyobb a lufi görbülete, annál nehezebb felfújni (pl. azokat, amelyekből állatot hajtogatnak). És nagyjából ezzel magyarázható az is, hogy miért olyan strapás egy újszülöttnek az első levegővétel. Akkor fújják fel először a kis léghólyagokat, és ehhez nem kevés erő kell. Később már könnyebben megy. 😉

A másik kulcselem, hogy a lufi anyaga (többnyire latex) egy elég kesze-kusza óriásmolekula-halmaz. Képzeld el úgy, mint egy kupac hajszálat, ahol a szálak össze vannak tekeredve, gubancolódva, és a szálak között is vannak gyengébb összekapcsolódások. Amikor széthúzod a kupacot (fújod a lufit), egyre kevesebb kapcsolódás lesz közöttük (egyre könnyebb fújni). Aztán eléred azt az állapotot, amikor a szálak kiegyenesednek és onnantól már azért nehéz tovább húzni (fújni), mert a max hossznál nem tud tovább nyúlni egy-egy szál.
Ennek köszönhető, hogy kis lufikkal nem lehet a végtelenségig fújni egy nagy lufit. Egy szappanbuboréknál azért lehet, mert ott nem ilyen nagy összegubancolódott molekulákról van szó.

Remélem, érthető volt, kevés csúsztatással. Akinek van hozzáfűznivalója, ne fogja vissza magát. =)"

Ha tetszik, amit csinálunk, támogass minket Patreonon! Köszönjük.

Zsiros László Róbert

Tudománykommunikációs felderítő | Edutainer | A Szertár alapítója