A Maestro-cső
Lezárult minden idők legnagyobb Szertár-szavazása. Ma fény derül arra a titokra, amely a felmérés szerint sok Szertár-nézőt tartott lázas izgalomban két héten át. Íme, a Maestro-cső!
Két hete tettem fel a kérdést, hogy vajon várjátok-e már a Maestro-csövet. A 160 válaszadó 70 százaléka tűkön ül, hogy végre megtudja, mi a frász is az a Maestro-cső. Ha feltétlezzük, hogy mindenki csak egyszer szavazott, akkor van negyven ember (a szavazók egynegyede), akiket nagyon szeretek; nekik ugyanis mindegy, hogy Maestro-cső vagy sem, alapból szeretik a blogot. Kedd este 10-ig a megkérdezettek kereken 5%-a vélte úgy, hogy ő tudja, mi a Maestro-cső. Ez a 8 ember valószínűleg a Csodák Palotájában dolgozik. Az oldalstatisztikáim alapján jó érzéssel tölt el, hogy az elmúlt két hétben rendszeresen kerültek (vissza) a Szertár blogra látogatók úgy, hogy keresőbe írták be a Maestro-cső kifejezést.
Részben a múlt heti megoldatlan technikai hiányosságért kárpótlásként, részben pedig a Maestro-cső nimbuszáért jöjjön egy Szertár különkiadás; egy exkluzív mélyöninterjú, amelyben Zsiros László Róbert beszél őszintén, szívhezszólóan a Maestro-csőhöz kötődő emlékeiről. Csak itt. Csak nektek.
Kiegészítés reggel óta
Nem, a Maestro-cső nem változott, viszont az egyik látogató (tresh) megkérdezte, miért kisebb a nyomás a nagy lufiban. Gondoltam, esetleg mást is érdekelhet a magyarázat, ezért bemásolom ide is.
"Tresh: ez egy elég bonyolult kérdés.
A két fő ok közül az egyik LaPlace törvényével magyarázható. Nagyon leegyszerűsítve ha belegondolsz, a kis lufinak jó nagy a görbülete, az egész lufi egy kis levegőmennyiséget zár körbe, nagyobb nyomást eredményez. A nagy lufinál meg fordítva. (Most arról az esetről beszélek, amikor a nagy még nem TÚL nagy.) Ezért van az, hogy minél nagyobb a lufi görbülete, annál nehezebb felfújni (pl. azokat, amelyekből állatot hajtogatnak). És nagyjából ezzel magyarázható az is, hogy miért olyan strapás egy újszülöttnek az első levegővétel. Akkor fújják fel először a kis léghólyagokat, és ehhez nem kevés erő kell. Később már könnyebben megy. 😉
A másik kulcselem, hogy a lufi anyaga (többnyire latex) egy elég kesze-kusza óriásmolekula-halmaz. Képzeld el úgy, mint egy kupac hajszálat, ahol a szálak össze vannak tekeredve, gubancolódva, és a szálak között is vannak gyengébb összekapcsolódások. Amikor széthúzod a kupacot (fújod a lufit), egyre kevesebb kapcsolódás lesz közöttük (egyre könnyebb fújni). Aztán eléred azt az állapotot, amikor a szálak kiegyenesednek és onnantól már azért nehéz tovább húzni (fújni), mert a max hossznál nem tud tovább nyúlni egy-egy szál.
Ennek köszönhető, hogy kis lufikkal nem lehet a végtelenségig fújni egy nagy lufit. Egy szappanbuboréknál azért lehet, mert ott nem ilyen nagy összegubancolódott molekulákról van szó.
Remélem, érthető volt, kevés csúsztatással. Akinek van hozzáfűznivalója, ne fogja vissza magát. =)"
About The Author
ez nagyon jó volt főleg az exkluzív és most már tudom mi a maestro cső
Mégeccer!:D
Sikerül-e úgy kivitelezni a kísérletet, hogy az a várt eredményt adja? Ugye ha NAGYON felfújjuk a lufit, akkor mivel a gumi megnyúlás-erő összefüggése már nem lineáris, megint nehéz lesz fújni. Ilyenkor annak kellene történnie, hogy a nagyon kövér lufi felfújja a nem annyira kövéret. (a picit talán így sem) Meg lehet hogy nem látványos emiatt.
Csak attól tartok, hogy ilyenkor a lufi már annyira tágult, hogy lerepül a csővégről.
Csavarhúzós: néha besül. Főleg attól, hogy túl nagyra fújom a kicsit. Valóban igazad van, a lufiban nem lineáris a nyomásváltozás, de ahhoz, hogy emaitt süljön be, azokat a lufikat, amelyeket használni szoktunk, elég nagyra kellene fújni. Egy idő után ki lehet próbálni, hogy tényleg nem fogja tovább fújni a kicsi a nagyot. (Szappanbuborékoknál amúgy más a helyzet. Ott akár “durranásig” is fújja a kicsi a nagyot…már ha van benne elég szufla.)
A cső végéről nem repül le. Maestro mester elég ügyesen peremmel alkotta meg a csövet, így azon “fennakad” a lufi szája. Ennyire már nem akartam belemenni a technikai részletekbe…tudod, az adásidő. =)
Miért van nagyobb nyomás a kis lufiban?
nagyon jó kis beszámoló, szerintem sok kis gyerek fog ien csóvel aludni Tedy helyett 😀
Tresh: ez egy elég bonyolult kérdés.
A két fő ok közül az egyik LaPlace törvényével magyarázható. Nagyon leegyszerűsítve ha belegondolsz, a kis lufinak jó nagy a görbülete, az egész lufi egy kis levegőmennyiséget zár körbe, nagyobb nyomást eredményez. A nagy lufinál meg fordítva. (Most arról az esetről beszélek, amikor a nagy még nem TÚL nagy.) Ezért van az, hogy minél nagyobb a lufi görbülete, annál nehezebb felfújni (pl. azokat, amelyekből állatot hajtogatnak). És nagyjából ezzel magyarázható az is, hogy miért olyan strapás egy újszülöttnek az első levegővétel. Akkor fújják fel először a kis léghólyagokat, és ehhez nem kevés erő kell. Később már könnyebben megy. 😉
A másik kulcselem, hogy a lufi anyaga (többnyire latex) egy elég kesze-kusza óriásmolekula-halmaz. Képzeld el úgy, mint egy kupac hajszálat, ahol a szálak össze vannak tekeredve, gubancolódva, és a szálak között is vannak gyengébb összekapcsolódások. Amikor széthúzod a kupacot (fújod a lufit), egyre kevesebb kapcsolódás lesz közöttük (egyre könnyebb fújni). Aztán eléred azt az állapotot, amikor a szálak kiegyenesednek és onnantól már azért nehéz tovább húzni (fújni), mert a max hossznál nem tud tovább nyúlni egy-egy szál.
Ennek köszönhető, hogy kis lufikkal nem lehet a végtelenségig fújni egy nagy lufit. Egy szappanbuboréknál azért lehet, mert ott nem ilyen nagy összegubancolódott molekulákról van szó.
Remélem, érthető volt, kevés csúsztatással. Akinek van hozzáfűznivalója, ne fogja vissza magát. =)
eléggé bonyorult magyarázat, de azért érthető, köszönöm szépen 🙂 (nem én tetem fel a kérdést, de azért okosabb lettem xD ezért jár a köszönet xD)
A görbületi nyomást itt magyarázom:
trkupa.blog.hu/2008/04/15/a_harmadik_kerdessor_megoldasai
Ugyanott megnézhető a jelenség szappanbuborékokkal.
>Amikor széthúzod a kupacot (fújod a lufit), egyre kevesebb kapcsolódás lesz közöttük (egyre könnyebb fújni).
-A következtetés azért nem ilyen egyenes. A gumiszálat ha meghúzzuk, minél jobban nyújtjuk, annál nehezebb húzni. Ez kezdetben egyenesen arányos a megnyújtással (mint a rugónál), később a szál aránytalanul nagy ellenállást fejt ki. A magyarázat az, hogy a két ellentétes hatás közül a görbületi nyomás csökkenése az erősebb, kivéve ha nagyon felfújjuk a lufit.
A gumi rugalmassága nem a kapcsolódások számával függ össze, az szerintem nem változik. A kénhíd az egy elsődleges kémiai kötés, nem szakad fel. A rugalmasságot a lazán kötött láncok hőmozgása okozza. Csak részleges analógia, de ha forgatással “hasat” csinálunk egy lógó kötél alsó felét forgatva, akkor a kötél vége is rugalmas lesz: ha húzzuk lefele, a has egyre jobban belapul, miközben egyre nagyobb erő húzza vissza a kötél végét. (Ha úgy világosabb, egy félhullámhosszú cirkuláris-transzverzális állóhullám van a kötélen) A gumiszál is hasonló, csak a hőmozgás véletlenszerű. Ahogy a mehúzott kötél forgása gyorsul, úgy a meghúzott láncmolekulák mozgása is – a megnyújtott gumi felmelegszik. Fordítva is igaz, a felmelegített gumi összébb húzódik, ha meg van nyújtva.
Így áll a dolog még kevesebb csúsztatással 🙂
Csavarhúzós:
Köszi a kiegészítést, meg a linket is. Jó a blogod! Holnap, ha erőt gyűjtök, belinkellek. =)
A kénhidak valóban nem szakadnak fel. Viszont egy rahedli másodlagos kötés kialakulhat a szálak között. Azok pedig már felszakadhatnak.
Minden jót!
Kösz a válaszokat, így már világos. (Én vagyok, csak máaik gépről, de innen valamiért nem tudok bejelentkezni.)
Eddig azzal magyaráztam magamnak, hogy a kis lufiban kisebb felületen oszlik el a nyomás, ezért nagyobb.
Ennek vajon van valami köze a valósághoz, vagy sürgősen felejtsem el? 🙂
Tényleg nagyon jó adás volt, meglepő eredmény, és érdekes magyarázat. 🙂
Lehetne egyszer giroszkóp is, pl. madzagra lógatva, vagy a csopás bőrönd. 🙂
Jó néha ráébredni, hogy mennyire váratlan dolgokat tud a fizika. 🙂
Kint van a video az index főoldalán! 🙂
Azért az magából a kísérletből is nyílvánvaló, hogy ha a kezdetben kisebb lufi kezdeti és végállapotának megfelelő két lufit kötünk a cső két végére, akkor a nagyobb fújja fel a kisebbet, hiszen a kezdetben kisebb lufi végállapotában kisebb a nyomás. Szerintem, az ok alapvetően az, hogy a gumi anyagának nyújtásához szükséges erő a megnyúlással arányosan nem végig nő. Van egy bizonyos megnyúltság, amit túllépve hirtelen lecsökken az anyag további nyújtásához szükséges erő, efölött megint egyre nagyobb erő kell az anyag további nyújtásához. Gondolom.
Ugyanígy igaz az is, hogy ha a kezdetben nagyobb lufi kezdőállapotának megfelelő léggömböt kötünk a kisebb helyére, akkor szintén a nagyobb fújja fel a kisebbet, hiszen az előző kísérlet végkövetkeztetése szerint, a nagyobb lufi végállapotában nagyobb a nyomás.
Sziasztok
Én először “szappan” buborékokkal láttam a kísérletet, lényegében ugyan erről van szó. A lényegi különbség, hogy ott nem kell számolni a gumiban lezajló erőcsökkenéssel, továbbá felfújatlan szappanbuborék sincsen..azt hiszem értitek. maradt a LaPlace törvény.
én úgy tudom,hogy azért nagyobb a nyomás a kisebb lufiban mert annak kisebb a térfogata és a térfogat forditottan arányos a nyomással.ez persze csak állandó hömérsékletü zárt gázmennyiségre igaz.egyébként ez boyle-mariotte törvénye.
Eredetileg egy élettani vonatkozást akartam írni, de kezdem Sylarhero gondolatával: amit írsz valószínűleg azért nem lehet igaz, mert az egész rendszer egy teret alkot, s nem választható ketté eképpen a kis és a nagy lufi térfogata.
Fiziológia: Hasonló folyamatok (is) játszódnak le a tüdőben is.
Kicsit eltér a helyzet, hiszen érdemes úgy vizsgálni a folyamatot, hogy éppen belégzés közben vagyunk. Ekkor a Laplace törvény értelmében(és kissebb nagyobb pontatlansággal) azt fogjuk tapasztalni, hogy a nagyobb alveolusokba áramlik a levegő, és a kissebbek összeesnek.
NEM
a fenti helyzet igaz lenne, de szerencsére van egy védekezőmehanizmusunk, a surfactant(szörfaktáns magyarosítva), aminek a fő alkotóeleme a dipalmatoil lecitin. ez csökkenti az alveolusokban a felületi feszültséget, megkönnyíti a levegővel való telődést. Mivel a szörfaktáns mindenhol ugyan olyan mértékben termelődik, de a kissebb alveolusokban relatíve így több van belőle(egyszerűsítés), így ott jobban ki tudja fejteni protektív hatását, és a kissebb alveolusok sem esnek össze.
(akit érdekel nézzen utánna a respirációs distressz szindrómának.)
még egy védelmi mehanizmus, hogy a kevésbé légtelt hólyagok olyan anyagokat szabadítanak fel, amik a környező erek összehúzódását váltják ki, így a vér a jobb vérellátású alveolusok felé áramlik.