“Az én parám legalább húsz évre néz vissza” – avagy kell-e félnünk a mesterséges intelligenciától?

Öt – mindössze öt – hónapja szabadult rá a világra a chatGPT és mintha mindent magával sodort volna. Csak a szokásos gyorsuló technikai fejlődés mantráját halljuk most is vagy ez most már tényleg más? Ujhelyi Adrienn szociálpszichológussal és Lőrincz András mesterségesintelligencia-kutatóval ültünk le beszélgetni a Szertár Podcast mai adásában.

A mesterséges intelligencia nem új dolog, apránként, fokozatosan, szinte észrevétlenül kúszott be az életünkbe. Először lassan, fontolva, aztán egyre gyorsuló ütemben. Majd egyszercsak mintha átszakadt volna egy gát. De mi volt ez a gát? És mi törte át pontosan? És miért pont most? Miért nem volt eddig ennyire szem előtt? Lőrincz András, az ELTE Mesterséges Intelligencia Tanszékének tudományos munkatársa erre Vámos Tibort, a mesterséges intelligencia egyik úttörőjét idézi még a nyolcvanas évekből:

“Azért nem látjuk a mesterséges intelligenciát, mert mihelyt az használhatóvá válik, saját, külön nevet kap és úgy lép be az informatikába.”

Akárhogy is, most már érezhetően itt van és felbolydítja az életünket. Ujhelyi Adrienn, az ELTE PPK Szociálpszichológiai Karának docense viszont arra is figyelmeztet, hogy bár ez látszólag technológiai kérdés,

“nem szabad szociális kontextusból kiragadva beszélni róla.”

Ez persze minden nagy technológiai áttörésnél elmondható: a világ felbolydul, állások kerülnek veszélybe, elveszítjük a stabil talajt, amin állunk és még folytathatnánk. Sok adásban veséztük már ki ezeket a kérdéseket. De tényleg ugyanaz-e a a mesterséges intelligencia jelentette szupergyors áttörés, mint a csak csigalassan teret hódító vasúti infrastruktúra generációkkal ezelőtt? Míg a korábbi műszaki újításoknál mindig bele kellett tanulnunk valami újba, itt éppen a tanulás terhét veszi le a vállunkról a gép.

Ez pedig jelentősen átalakítja, ahogy gondolkodunk. Persze lehet, hogy ebbe is majd belenő egy nemzedék, akinek teljesen természetes lesz, hogy körbe lesz véve a mesterséges intelligencia generálta narratívákkal.

Hogy milyen távol vagyunk egy ilyen jövőtől? Ahogy a GPT 4.0 képes személyre szabott, meggyőző érveket előrántani akár oltásellenességre is, ahogy elérhető távolságba kerültek bivalyerős utasításkövető modellek, mint például a Stanford Egyetem Alpacája, ahogy már most kreálhatunk interaktív avatart, amibe fülig beleeshetünk, vagy épp abuzálhatjuk kedvünkre, lehet, hogy nem is olyan messze.

Már most vannak kutatások arra, hogyan befolyásolja a gondolkodásunkat, ha előtte egy gépet is meghallgattunk a témában, de a művészetek oldaláról is közelíthetünk az ember-gép interakciók, sőt a humán-robot románc felé. A vendégeim a Her című filmet emelik ki, amit nem láttam, de első blikkre erősen egy Pygmalion-sztorinak tűnik. Nincs új a Nap alatt.

Mint ahogy abban sincs, hogy aggódunk, vajon milyen kezekbe kerülnek az új vívmányok. Vegyük például a fake newst. A jelenség nem újkeletű persze, álhírgyárak eddig is működtek. Na de az MI az ott robotolók munkáját is elveheti és olcsóbban, hatékonyabban állhat a zavarkeltésben érdekeltek szolgálatába. Vagy mi van, ha kevéssé toleráns kormányok használnak képelemző algoritmust annak kiszűrésére, hogy ki meleg és ki nem.

Az sem mindegy persze, hogy egy szemünk előtt evolválódó technológiát mennyire engedünk rá a társadalomra zabolátlanul. Pláne ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy erősebb kontroll a versenyképességet hátráltathatja. Célravezető lehet egy olyan engedélyeztetési rendszer, mint amit a gyógyszerek és orvosi beavatkozások területén kimunkáltunk? Komplex kérdés ez.

De hogy ne csak a ördögöt generáltassunk DALL-E-val a falra, nézzünk pozitív példákat is. Az olyan alkalmazások, mint pl. a Woebot, nem feltétlenül fenyegetik a pszichológusok munkáját. Inkább olyanokhoz is eljuthat a segítség, akik egyébként nem férnének hozzá a roppant idő- és pénzigényes terápiákhoz. Az idősgondozó humanoid vagy fókoid robotokról nem is beszélve.

Ebben az adásban nem biztos, hogy túlteng a hurráoptimizmus, sőt. Én valahogy ennek ellenére sem látom borúsan a jövőt mesterséges intelligencia szempontjából. Nem vonom kétségbe persze a szakmai aggályokat, de valahol bizakodom, hogy a magunkkal cipelt, megkövült technológiai és társadalmi berögződéseinknek van akkora tehetetlensége, hogy még jó darabig nem zuhanunk be a szakadékba. Persze az is lehet, hogy tévedek és nemsokára egy tizedik szöget is beüthetünk a civilizáció koporsójába.

A mesterséges intelligencia jelentette kihívásokat alaposan körüljárják majd a CEU Határtalan tudásának a rendezvényén május 10-én. Itt a vendégeimen kívül Gácsi Márta, az MTA–ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa és Karsai Márton, a CEU Hálózattudományi Tanszékének docense is bekapcsolódik majd a vitába. A 18:00 órakor kezdődő rendezvényt élőben követhetitek YouTube-on vagy regisztráció után CEU budapesti campusán.

Ez az adás a CEU Határtalan tudás rendezvényével együttműködésben készült. Köszönöm a közreműködést Varró Gabriellának.